Almenü
A viselet Nagytevelen
A falun élő emberek nem rendelkeztek sok ruhával, amijük volt, az igazodott nemhez, korhoz, évszakhoz, valamint praktikus is volt. A viseletek leírásakor nem térhetünk ki részletesen az ünnepi ill. hétköznapi viseletre, egy átfogó leírást próbálunk adni.
A férfi viselet:
Az ing valamint a nadrág vászonból készült. Az ünnepi fehér ingnél apró gallért varrtak, s az inget egészen a gallérig gombolták, a gallérgomb a ruhadarabot szorosan a nyakhoz zárta. Díszítésül monogramot varrtak elöl a keresztvágásnál mellmagasságban. Az archaikus fehér vászon ing nyaknál enyhén ráncolt, húzott volt, ünnepekkor színes selyemből sálat kötöttek hozzá.
A nadrág rendszerint szűk volt, fekete sima anyagból készült és kezdetben csak térd alá ért-, ahogy azt az Ausztria területéről érkezett telepesek magukkal hozták. Ehhez kézzel kötött, a talpán vászonnal megerősített zoknit viseltek. A későbbiek során elterjedt a hosszú fekete ellenzős nadrág "Tielhosn", mely az alsó lábszár közepénél leszűkült. Ehhez a teveliek fekete birkabőr csizmát húztak fel. A zsebrészre zsinórt vagy paszományt varrtak.
Nyáron a meleg miatt áttértek a magyar lakosság hétköznapokon viselte gatya "Gatjehose" viselésére, mely vékonyabb, szellősebb volt és vászonból készült.
Télen fekete kabát, a "Rekl" védte őket a hideg ellen, a sok gombbal ellátott mellényt a "Laibl"-t akár hűvösebb nyári estéken is felvették már.
A kékfestő anyagból készült egyszínű kötény is minden parasztember sajátja volt.
Elmaradhatatlan viseleti darab volt a kalap, mely kezdetben háromszögletű (szintén archaikus), az 1920-as években azonban már közkedvelt volt a cilinder formájú kerek kalap peremmel, melyre fekete szalagot varrtak.
A női viselet:
A nőknél már megfigyelhető egyfajta színgazdagság a férfiakéhoz képest. A "Frauenhemed" fehér vászonból vagy gyapotból készült. Ez a ruhadarab a fehér vászon ingblúz volt, kerek nyakkivágással, könyékig érő ujjal. A hosszú ingblúzt még éjszaka sem vetették le, hálóingként is szolgált. A "Frauenhemed" fölé került a "Leiwekiel", majd a színes "Leibl", és az alsó szoknya, az "Untakiel", melynek száma Nagytevelen akár négy is lehetett.
A fehér "Leiwekiel" nagyon szűk volt, nyakánál "V" kivágású, a mell alatt a fiatal asszonyoknál becsípéseket "Sammel"-t varrtak, hogy a melleket kiemelje. A nyakánál "Kreisli"-vel összehúzták és így ráncos lett. A fehér ruhadarabokra vették fel a kékfestő anyagból szabott Owekiel"-t, melynek hosszúsága és bősége miatt sokszor akár 12m anyagot is felhasználtak (a család anyagi helyzete szerint) és a magas szárú cipőig ért. Derékban szélesen ráncolták. A hétköznapi kékfestő anyagot a vasárnapi viseletben drágább anyagból készült szoknya és fekete bársony mellény "Leibl" váltotta fel, melynek fényes gombjai voltak. Alája vették fel a 3-es bő ujjú ingvállt vagy blúzt. A bő, anyagigényes ruhadarabok viselése, illetve szabás nélkül, ráncolással a testhez igazítása a reneszánsz viseletek maradványa, amit a paraszti kultúra őrzött meg legtovább. Nem hiányozhatott a "Viete", a kötény sem, mely majdnem a szoknya hosszáig ért, derékban megkötötték. Ünnepnapokon a fekete-fehér vagy színes kötőből elöl a hasnál masnit formáltak.
A koronát a viseletben a vállkendő "Umhängetiechl" jelentette. Ünnepi alkalmakkor a fekete kendő hosszú rojtos volt, a külső oldalának közepét a csúcsban színes hímzett virágok díszítették. Ez a kendő lehetett barna, búzavirág-kék, bordó nyomott mintával vagy hímzéssel. Télen a hideg ellen a berliner kendő melege védett. Az 1920-as évektől rövid, csípőig érő fekete kabátot a "Rekl"-t is hordták télen.
A hátul összefont és művészien feltűzött hajat kendővel borították be a házasság megkötése után. Színes kendőt hordtak az esküvőn a fiatal női vendégek, fehéret ünnepnapokon és tarkát hétköznap. Az ünnepi fejkendőt kétszer kellett ráncolni, hogy szebben simuljon az archoz. Az asszonyoknak sok kendőjük volt, bársony, kasmír vagy selyem, rojtos vagy rojt nélküli virágdíszes.
Lábbeliként a "Spanglschui" vagy a fapapucs "Hütschn" szolgált, melyhez kézzel kötött gyapjú harisnyát vettek fel.
Az esküvők viselete is fekete volt, a menyasszony, vőlegény és a vendégek is feketében voltak, csak az 1920-as évek után váltott át a menyasszony a fehér színre, de először csak azoknál a házasulandóknál jelent ez meg, akiknek a rokonai,- zömében Amerikába kivándoroltak-, küldtek fehér esküvői ruhát, diadémmal és fátyollal, ritkább esetben fehér kesztyűvel is a menyasszonynak. Az 1930-es években már fehér anyagból készült ruhát viselt a menyasszony.
A gyermeki viselet:
A csecsemőket akár fél éves korukig is pólyában tartották. Az ünnepi pólyában a babák úgy néztek ki, mint az angyalok, fehér kötött vagy horgolt sapkát viseltek és a réklijük is fehér volt. A pólyát, mely rendszerint egy nagyobb párna jelentette, rózsaszín vagy világoskék masnival kötötték át, aszerint, hogy kislány vagy kisfiú pihent benne. A 2-4 éves korú fiúkat és lányokat az öltözékük alapján alig lehetett megkülönböztetni, mivel szoknyát viseltek, általában világos színűt. Lábbelijüket az anya rongyokból formálta, ez volt a "Patschken". A fiú és lány viselet kb. 5 éves korban döntően szétvált, a gyerekeket szüleik viselete mintájára kezdték öltöztetni.
Írta: Csuka Gabriella és Waldmann Ernő