Almenü
A vallás és szakrális tárgyi emlékek
A telepítők ciszterciek voltak, ez alapvetően meghatározta a telepesek kilétét. Kizárólag katolikus vallásúak jöhettek a faluba és elsősorban a ciszterci kolostorok környékéről toborozták a betelepítetteket, akik szívesebben telepedtek le ciszterci birtokon, hisz már ismerték a "földesurat". Ebből biztosan tudható, mely vidékekről érkeztek a teveliek: az osztrák Lilienfeld és Pornóapáti környékéről, a heiligenkreuzi apátság Fertőtó melletti birtokairól, Ebrach környékéről (Felső-Frankföld), illetve a ma Szlovéniában található Sittich/Stična mellől (Schweighoffer, 1990:78).
Az ideérkező telepesek csak a középkori Szent Katalin templom romjait látták egy erdős-bozótos területen (Historia Domus).
A sziléziai szerzetesek kezdetben a pápai rendházból intézték a falu vallási és gazdasági ügyeit. 1720-ban felépült az uradalmi ház, ahol egy kis kápolnát rendeztek be, ott miséztek.
Nem kellet sokáig várniuk arra, hogy templomot építhessenek. Schweighoffer (1969/20:4) leírja ennek történetét is:
"Regnard Gergely, a teveliekkel kötött szerződés egyik aláírója, a későbbi Heinrich-Au-i apát 1724-ben, tehát 5 évvel a teveliekkel kötött szerződés alá-írása után, hat be nem tört lovat visz ajándékba Tevelről a Heinrich-Au-i anyaapátságnak. Mivel tudta, hogy a szegény teveliek anyagi erejéből még nem telik a templomépítésre, Sziléziában kiváló gondviselőjüknek bizonyult, mert még ugyanabban az esztendőben hatalmas összeggel tért vissza Tevelre, amellyel rendi testvérei és néhány jámbor sziléziai megsegítést ajánlott fel a teveli Szentháromság templom építésére. Tudvalevő, hogy a török uralom előtti Szent Katalin templom romjaira épült 1726-ban Szentháromság tisztele-tére megáldott templomról van szó."
A Historia Domus szerint az új templomba beépítették a középkori templom még használható részeit, pl. a kórus alatti részt. A templom udvara Mária Terézia rendeletének megjelenéséig, melyben elrendelte, hogy a temetőket a falun kívülre kell elhelyezni, temetőként szolgált.
A népesség növekedésével a templom szűkösnek bizonyult, ezért a XVIII. század közepe táján a patak felé, nyugati irányba 5 méterrel meghosszabbították. Idővel azonban még így is kicsinek bizonyult, ezért az apátság 1770-ben kijelölte az új Szentháromság templom helyét. A templomot, mely a bakonyi templomok közül az egyik legnagyobb, 1775-ben Szent Mihály napján szentelték fel. Ezzel egyidőben a régi templomot az apátság magtárrá alakíttatta át (Historia Domus).
Az új templom a falu főutcájának közepén található, a házsorba beépítve. 1770-75-ig építették. Építői Reindl András és Antal (Schweighoffer 1990:83). A templomot kőfal veszi körül, amelyben a kálvária fülkéi láthatók a 14 stációval és a szent sírral. A stációjelenetek képeit az 1770-es években Polinger Ignác festette. Napjainkban restaurálás alatt állnak. A templomudvarra egy kovácsoltvas kapun keresztül jutunk, melynek két oldalán Szűz Mária és a Fájdalmas Krisztus szobra áll.
A bejárat feletti címer a heinrichau-i és a zirci apátság egyesített címere. A címer jobb oldalán egy fél lábon álló, felemelt lábával követ tartó, éberséget szimbolizáló darumadár található. Ez Zirc címere. A baloldalon egy vaskereszt 4 részre osztja a címermezőt. Ezekben látható a négy betű: MORS. Ez a francia Morimond apátság latin nevének rövidítése.
A templom egyhajós, belsejének festését a pápai Polinger Ignác és a sziléziai Bernhard Krause végezték. A főoltár a Szentháromságot ábrázolja, ezt a nevet viseli a templom. A főoltáron kívül négy mellékoltára is van, melyekből három Bernhard Krause alkotása:
- Az első Máriát ábrázolja a kisded Jézussal,
- a második a Lourdes-i Mária és Bernadett szobra, nem barokk alkotás, a XX. sz. elején került a templomba,
- a harmadik a tizennégy segítő szentet ábrázolja,
- a negyedik Szent Kristófot ábrázolja a kis Jézussal.
A padok rokokó faragásúak. A templom mennyezetének festése klasszicista.
A templom közvetlen szomszédságában áll a plébánia, mely 1790-ben épült. Kapuját Szent Flórián és Szent Sebestyén szobra díszíti. A plébánia szobái, a rend gazdagságát és művészetpártolását mutatandó, egykoron különböző színűek és díszítésűek voltak. Ebből ma már semmi sem látható, mivel egységesen fehérre vannak meszelve.
A lakosok vallásosságának számtalan jele a faluban található keresztek, melyek különböző okokból lettek felállítva. Ma 7 kereszt áll:
- a Széchenyi utca sarkán,
- a Kossuth utcában 3 található,
- az utca elején,
- az új iskola épülete előtt,
- a faluközpontban,
- a Jókai utcában, Freiler Józsefék kertjében,
- a Dózsa György utcában,
- a hetedik egy Szentháromság oszlop a Jókai utcában, Császár Józsefék kertjé-ben.
Általában fogadalmi keresztekről van szó, de előfordul köztük régi temetői nagykereszt (iskola előtt), illetve az Amerikába kivándoroltak által állítatott kereszt (Jókai utca). Szintén az Amerikába kivándoroltak adományaiból állíttatták 1910-ben a Szentháromság oszlopot.
A község határában három keresztet emeltek, mert így próbálták a természeti csapásoknak elejét venni:
- tapolcafői úton,
- Viházi-dűlőben (volt szőlőhegy),
- Cser-hegyen (törött).
Az Ida-kútnak nevezett forrás feletti kőfülkében Szűz Mária szobra található. Ma a helyreállított Mária-kegyhelynél minden évben Mária napkor ünnepélyes szentmisére kerül sor.
A nagyteveliek életében születéstől a halálig az egyházi szabályok voltak mindig is a mérvadók. Mivel az elsőszülött fiú örökölte a gazdaságot, a többi fivért vagy papnak, vagy tanítónak szánták, illetőleg igyekeztek "módos" házba benősíteni.
A községi és családi ünnepeket is az egyházi év rendjéhez igazították. Szent Flórián és Szent Sebestyén napján például községi ünnepnapot, elrendelt dologtiltó napot tartottak. A böjti időszakokat szigorúan be kellett tartani. Ilyenkor húst nem ettek és zsírral sem főztek. Két búcsúja is volt a falunak: Szentháromságkor és Katalinkor. Ma már csak a nyári, Szentháromság napi búcsút tartják. Többnyire farsangkor esküdtek, a házban, az első szobában "Szent sarkot" alakítottak ki.
Az egyháznak kultúraközvetítő szerepe is volt, hisz a kevés írástudó szinte kizárólag a Bibliát és imakönyveket olvasott. Az egyház tudatosan magyarosította a falut. A kezdeti havi négy német mise helyett eleinte 3 német-egy magyar, majd fele-fele arányban, és a II. világháború végére már csak egy német nyelvű misét mondtak.
Mindig a kántoron és a plébánoson múlott, hogy lehetett-e a templomban németül imádkozni és énekelni. Napjainkban csak ritkán, különleges alkalmakkor csendülnek fel német egyházi énekek, mint például minden év augusztus hónapjának első szombatján a német nemzetiségi napon.
Írta: Schweighoffer, 1990.