Almenü
Az egyházi év ünnepei
A hagyományok és szokások a magyarországi német településeken, így Nagytevelen is az egyházi évhez igazodnak. A hagyományok megtartása, ápolása fontos aspektusa volt az identitás megőrzéséhez.
A karácsonyi ünnepkör fontos napja volt december 4.-e, Szent Barbara napja, mely napon cseresznye ágakat vágtak. Ha az ágak kirügyeztek december 24.-ig, az szerencsét hozott a családnak és bő termést ígért.
December 5.-ről 6.-ra virradó reggelre megérkezett a Mikulás. A gyerekek a pucolt cipőiket az ajtó elé tették, és a Mikulás kis ajándékokat dugott bele, diót, almát és cukorkát. Adventkor reggel 6 órakor tartották az ún. rorátét, az adventi litániát.
December 8.-án, Mária szeplőtelen fogantatása napján nem dolgoztak az emberek, fontos ünnepnapként tartották számon, részt vettek az ünnepi szentmisén.
December 13.-án Luca-napkor nem volt szabad varrni, vagy kötni-horgolni, mert azzal jelképesen a tyúkok fenekét varrták be. Luca a tyúkok védőszentje, aki megvédi őket a betegségektől. Ha ezen a napon reggel az első látogatója a háznak férfi volt, akkor vélhetően többet tojtak a tyúkok. Az ajtókat, kapukat leakasztották, elvitték, eldugták, hogy a gazdának keresni kelljen. A szekeret a háztetőn, a gerincen rakták össze. Az asszonyok kis tálkákban ettől a naptól búzát hajtattak karácsonyig. A búzát karácsonykor egyenesre levágták, közepére poharat, abba gyertyát tettek és ezt meggyújtották. Vízkereszt után kidobták a búzát a tyúkoknak.
Tamás-nap este a lányok szerették volna megtudni, ki lesz a jövendőbelijük, és ezt kántálták: "Heilichi Tamási, i piti, lasz mie mei Liepszten erscheine!" Szent Tamás, mutasd meg a kedvesemet! Egy másik jövendölés a hagymával kapcsolatos. A 1 fej vörös hagymából 12 részt vettek, ezt szimbolizálta a 12 hónapot. Mindegyik darabkába sót tettek. Amelyik darabban elolvadt a só, az a hónap esősnek mutatkozott. "ta kriegn án Regn"
December 15.-től 9 napon át tartott a Szálláskeresés. Minden este más családhoz tértek be az imádkozó asszonyok a Szent Család képével, vagy szobrával, melyet egy asztalra helyeztek el, körbeülték, gyertyát gyújtottak és imádkoztak. Másnap továbbvitték a megszentelt képet a következő családhoz. A szokás ma is elevenen él a faluban.
Szent este hangulata délután 4 óra körül kezdődött, mikor már sötétedett, ekkor a gyerekek összecsoportosultak, végig csengették a falu utcáit. A 20-30-as években sok helyen volt vadászpuska vagy elöltöltős pisztoly. Ezekkel lövöldöztek az utcákon, a pásztorok pattogtattak, kürtöltek. A fiatalság karácsonyi énekeket énekelt. Az éjféli mise kezdetére elcsendesedett miden, a misén felcsendültek az ismerős német énekek (Stille Nacht, Steht auf geschwind...). Az otthonokban felállították, vagy a csúcsánál fogva az asztal fölött futó gerendára felfüggesztették a karácsonyfát, melyet sztaniol papírba csavart dióval, almával, házi főzésű szaloncukorral díszítettek. Aki a fenyőt nem tudta beszerezni, az borókát díszített. A gyerekek "Christkindl"-t játszottak. Az éjféli misén is találkozhattak az emberek vele. A karácsonyi misén délelőtt már magyar miseénekek hangzottak fel.
December 28.-a, az Aprószentek, a lányok megvesszőzésének napja volt, hogy egészségesek maradjanak.
Szilveszterkor nem ettek tyúkhúst, nehogy a tyúkok szétkaparják a szerencsét. A lencseleves ezzel ellentétben gazdagságot jelzett.
Új év reggelén a fiúk egy új évet köszöntő dalt adtak elő a lányoknak ill. kedvesüknek, ebből tudták meg a lányok, ki lesz a jövendőbelijük.
Január 6.-án, Három királyok napján "Heilign trei Kenigstag", történt a víz szentelése a mise elején, a frissen szentelt vízzel a pap meghintette a híveket. Ekkor volt vége a karácsonynak és kezdődött a farsangi időszak. Hangos zenével, tánccal űzték el a gonosz téli szellemeket.
Hamvazó szerdán a hívőknek a misén a pap hamukeresztet rajzolt a homlokára.
A Balázs-áldás torokfájás, torokgyík ellen védett.
Ezt követte a böjti időszak, amikor sem ünnepelni, sem húst fogyasztani nem lehetett. Esténként rózsafűzért imádkoztak, és esti harangszó után nem hagyták el a házat, mert az szerencsétlenséget hozott. Zsírral nem főztek böjtkor, csak házilag sajtolt tökmagolajjal szabadott az ételeket elkészíteni.
Virágvasárnap barkát szenteltek "Pajlingszuntach" és a rokonok sírjára helyezték azt. Körmenet vonult végig a falun, nagycsütörtökön elnémultak a harangok, a mondás szerint Rómába mentek. A gyerekek reggel 5-kor, délben és este a faluban nagyszombat estig kerepeltek. Nagyhéten két férfi ment végig a falun egy szamárral, az egyik rajta ült, a másik vezette és kántálva énekelték: "Tea Luthe Martin unt seine Frau Kal in Feschpe singe". Nagypénteken a falu lakói a templomban elkészített és virágokkal díszített Szent sírhoz mentek, ott imádkoztak és megcsókolták Jézus testét, ez volt a "Herrgottpuszln" Nagyszombat este a templomkertben tűzszentelés zajlott, majd a templomban a pap a hívekkel körmenetet tartott. Baldachin alatt ment, őt követték a hívek.
Húsvét vasárnap reggelén a pap megszentelte a templomba hozott ételeket: tojást, sonkát, kenyeret, sót és tormát. A megszentelt ételt otthon felosztották, úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. Egyetlen morzsát sem lehetett eldobni. A család délelőtt részt vett az ünnepi szentmisén. A háziasszony kerek formájú ünnepi kenyeret sütött. Hajnali 3 óra tájban, az asszonyok együtt mentek végig a falun imádkozva, énekelve. A falu végén az Arda-pusztai malomhoz értek ki, ahonnan a Séd patakból vizet vettek. A húsvéti ünnepekkor szépnek kellett lenni, ezért a patakból hozott vízben mosdottak meg, ruhákat is mostak benne. Ezt az "arany" vizet "goldenes Wasser"-nek nevezték. Húsvét hétfőn Jézus Jeruzsálemből Emmauszba történt vonulásának emlékére Nagytevelen ezt a szokást Emmausz-járásként ismerték: az asszonyok húsvét hétfő reggelén kimentek a Mária-kegyhelyre, Krisztus testét keresték, napfelkeltekor jöttek vissza.
Pünkösdkor az ünnepi miserend szerint zajlott a templomban az ünneplés. Pünkösd hétfőn volt az ún, keresztcsókolás, délután az asszonyok előbb mentek litániára (fél 2-kor) és az előimádkozó asszony németül imádkozott, míg a pap nem jött, onnantól magyarul folytatódott a szertartás.
A falu az első templomának védőszentje tiszteletére november 25-én Katalin-napkor búcsút tartott még a 70-es években is. Az új templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték fel, így pünkösd után egy héttel tartották/tartják a templomi búcsút, korábban még kisbúcsút is ünnepeltek.
Úrnapkor a templomtól nem messze lévő házaknál a 4 égtáj irányában 4 oltárt állítottak fel, melyeket virággal és gyertyával, képekkel, valamint feszülettel díszítettek. A pap a ministránsokkal és a hívekkel körmenetben érkezett az oltárokhoz, ahol imádkoztak. A körmenet útvonalát a földbe tűzött zöld ágak jelezték.
Szent Flórián és Sebestyén, valamint Szent Vendel ünnepén mindig reggeli misét tartottak, általában 9 órakor, mert ezek a napok csak félhivatalos, községi ünnepek voltak. Aki akarta, megtartotta, vagy legalábbis kevesebbet dolgozott ezen a napon.
Rontás ellen parazsat dobtak vízbe, közben imádkozták a Miatyánkot. Ha a parázs/szén lement a víz fenekére, akkor az a személy ki volt téve az ártó szemeknek, a szemmel verésnek "verschrien kvést".
Írta: Csuka Gabriella és Waldmann Ernő