Almenü
Az oktatás története
A gyerekek számára a betelepítés után kötelező volt a ciszterci papok által szervezett iskolába járni. Mivel a családban vetéskor, betakarításkor és egyéb fontos mezőgazdasági munkánál minden kézre szükség volt, a gyerekek ez időben nem jártak iskolába. Mivel a századfordulótól a ciszterci papok "Pfaere" és kántorok "Schojmaste" egyáltalán nem vagy csak alig tudtak németül, a tanítás nyelve a magyar volt. Gyakran a gyerekek az iskolában tanultak meg magyarul, nem kis nehézséggel. A legidősebbek (1920-as években születettek) úgy emlékeznek, hogy számtant és olvasást tanítottak nekik. Két könyvük volt, egy "Rechnepiechl" és egy "Lesepiechl", tehát számtan-és olvasókönyv. A fiúk vállon átvetett kék vászontáskában, a lányok háncs (fosztás) táskában vitték az iskolai felszerelést, a palatáblát ronggyal és a tízórait is. Az 1950-es években már kis bőröndre emlékeztető keménypapírból készült, a sarkain fémmel (alumínium, réz) megerősített táskában vitték a felszerelést. Tízóraira általában kolbászt vagy zsíros kenyeret kaptak. A lányok is hordtak már kordbársony nadrágot, blúzt, vagy pulóvert hozzá és a bőr felsőrésszel készült "Hütschn" a fapapucs és a magas szárú cipő a "Hachi Schui" volt elterjedt. Felül a kötényruha "Schuazviete" -, mely lehetett kék, pöttyös, hátul gombos - védte a lányok ruháját. A hideg beálltával kendőt, majd kabátot vettek fel.
A lakosság számának növekedésével szükségessé vált egy új iskola építése. Dr. Bárdos József ciszterci atya 1929-ben felavatta az új épületet, melyet 2000. július 15-én a csökkenő gyereklétszám miatt bezártak. Ez a templommal szemben, a régi temető helyén álló épület 4 tanteremmel és egy tanári szobával rendelkezett. A tanítás nyelve továbbra is a magyar volt. Az 1970-es évektől lehetővé tették, hogy a diákok heti 3-5 órában ismét tanulhatták iskolai keretek között őseik anyanyelvét. Az 1. és 2. osztály Homokbödögére járt, a 3. és 4. osztály helyben maradt. Felső tagozatban Ugodon a körzeti iskolában szakköri vagy fakultációs formában folytatódott a nyelvtanítás. Az 1990/91-es évben már a német kisebbségi önkormányzat kérésére is heti 7 órában nemcsak nyelvet oktattak, hanem hagyományokat, kultúrát és népismeretet is közvetítettek. Sajnos, az otthonról hozott nyelvtudással már nem lehetett számolni.
Írta: Csuka Gabriella és Waldmann Ernő