Almenü
Hagyományápolás
Az egyház magyarosító törekvéseit kiegészítette az állami magyarosítás. Az első világháború után ezek a törekvések még inkább felerősödtek. Az iskolai oktatás nyelve a magyar lett, németül csak kis óraszámban tanítottak, bár az utca és a család nyelve a német maradt. Csak a második világháború és a Volksbund hozta meg azt a fordulatot, hogy a németség kultúráját anyanyelvén ápolhatta.
A második világháború kimenetele azonban újabb változásokat vont maga után: a lakosság összetétele gyökeresen megváltozott, az állam a német nyelv és kultúra visszaszorítására törekedett. Nyilvános helyen tilos volt a német nyelv használata. Nem csak megszólták, de szankcionálták is. Ez sok családnál ahhoz vezetett, hogy otthon is tudatosan felhagytak a német nyelv használatával. Az akkori idősek jó része viszont egyáltalán nem, vagy csak rosszul beszélte a magyar nyelvet.
A második világháború utáni identitásvesztési folyamat hatásai ma is érezhetőek. Ezt tükrözik a 2001. évi népszámlálási adatok, melyek szerint a község 12 %-a vallotta magát a német nemzetiséghez tartozónak. Ugyanakkor a tényleges arány kb. 45 % (becsült adat).
Az iskola kezdeményezte 1969-ben a német hagyományok, szokások, a nemzetiségi kultúra felelevenítését. Egy tanteremben helytörténeti kiállítást rendeztek be az újratelepítés 250. évfordulójára. Az esemény alkalmából az akkori tanácsháza, ma polgármesteri hivatal falán emléktáblát helyeztek el. Szeptember 20-án ünnepi tanácsülésen dr. Schweighoffer Gyula előadást tartott a falu történetéről. Szintén ő tervezte az Eisenbarth-malom komplex tájházzá való alakítását, de erre sajnos nem kerülhetett sor.
Csak az 1970-es évek végén alakult vegyes kar a faluban az idősebb korosztályból.
Ennek vezetője az akkori tanító (kántortanító), id. Vadas Ottó volt. A kórus többnyire helyi gyűjtésű német népdalokat énekelt. Szép sikereket értek el járási, megyei és országos szinten is. Sajnos a kórustagok idővel elöregedtek, néhányan elhunytak, így a kórus 1986-ban feloszlott.
1994. novemberében négy helyi fiatal (Waldmann Rita, Waldmann Anita, Waldmann Ernő és Herber Tamás) kezdeményezésére, Mayer Károlyné vezetésével alakult dalkör. A "Tewlana Liederschall" (Teveli énekvisszhang) nevet vették fel. Sikereiken felbuzdulva többen kedvet kaptak az énekléshez. 1996. januárjában a kórus kibővült, jelenlegi létszáma 16 fő. A kórusnak természetesen nem csak az éneklés a célja. Fontosnak tartják, hogy a lassan feledésbe merülő népdalkincset újra felelevenítsék, megismertessék és megszerettessék a fiatalokkal is. A dalkör művészeti vezetője Mayer Károlyné, a harmonika kíséretet Herber József szolgáltatja. Az énekkar repertoárjában elsősorban helyi gyűjtésű dalok szerepelnek, de merítenek a bakonyi és a magyarországi német népdalkincsből is. Az énekek száma folyamatosan gyarapodik. A kórustagok maguk is gyűjtenek idősebb emberektől. A helyi gyűjtésben nagy segítségükre volt dr. Schweighoffer Gyula, aki értékes néprajzi gyűjtést végzett, melyben egyházi és világi dalok is szerepeltek.
Szívesen énekelnek helyi dialektusban, szívesen működnek közre német nyelvű szentmiséken, ahol egyházi dalokat énekelnek. Rendszeres résztvevői a KÓTA által meghirdetett országos minősítő hangversenyeknek. Legjobb minősítésük kitüntetéses arany fokozat. Több egyéb kiváló és arany fokozatot is elnyertek már a minősítő versenyeken. A kórustagokat persze nem csak az éneklés köti össze, hanem barátságok is kialakultak közöttük. Esküvők sem múlnak el énekük nélkül. Évente egy alkalommal közösen kirándulnak az ország valamelyik nevezetes vidékére.
A tánccsoport 1997-ben alakult, tagjai túlnyomórészt a kórustagok közül kerültek ki. Ma 6 pár táncolja a magyarországi németek táncait, de repertoárjukban szerepelnek osztrák és bajor táncok is. Élőzenei kíséretük nincs, hangfelvételekre táncolnak. A csoport vezetői Obermajer András és Andrásné. Próbát hetente egyszer tartanak, fellépni általában a kórussal közösen szoktak. A tánccsoport utánpótlása is megoldott, Herber Józsefné vezetésével 12 gyerek tanulja a táncokat, a "Szivárvány" gyermektánccsoport.
Mindkét csoport eredeti darabok alapján elkészített fellépő ruhája a valamikori helyi népviselet pontos másolata. A hölgyek majdnem bokáig érő, kékfestő szoknyát, fehér blúzt, fekete mellényt és fekete kötényt viselnek. A férfiak viselete fekete. Csizmából, zsinóros nadrágból, mellényből és bő fehér ingből áll. Fejükön kalapot hordanak.
A község kulturális életének szervezésében is aktívan részt vesznek. Húsvétkor bált, augusztus első vasárnapján falunapot és nemzetiségi találkozót tartanak. Júniusban a búcsúi szentmisén énekelnek.
Persze nem csak ők törekszenek a népszokások megőrzésére. A Napsugár/Sonnenschein Nyugdíjas Egyesület,- mely 2001-ben alakult-, Wurm Ferencné vezetésével minden évben hagyományőrző farsangi délután keretében elevenít fel egy adott szokást. Színpadra vitték már a sváb lakodalmat, a tollfosztást, a kukoricamorzsolást, a fonó életét.
Modern táncokkal színesítik a nagyteveli "Táncos Lábak" a különböző programokat.
A fiatalok találkozóhelye a "Jugendbegegnungsstätte" valamint a helyi hittanközösség. A sportolókat a Nagyteveli SE ifjúsági és felnőtt tagozata fogja össze.
Természetesen nem lenne teljes a kép, ha a községben nem gyűjtötték volna össze a még fellelhető használati tárgyakat. Ezeket a Közösségi ház alsó szintjén berendezett helytörténeti szobában állították ki. Láthatóak itt a lakószoba és konyha berendezési tárgyai, a kenderfeldolgozás, szőlőművelés és állattenyésztés eszközei.
Tervezik egy szabadtéri kiállítóhely létrehozását, ahol a mezőgazdasági eszközök kerülnének bemutatásra.
Írta: Csuka Gabriella és Waldmann Ernő